János Elmúlt hét, és nincs még sötét, pár nap talán, és itt a nyár.

Hosszabb már a nappali fény, jó, ha az ember az erdőn jár.

A szótlan fák, a rengeteg, szeretem, óvom őket.

Juliska Szeretni jobban úgysem lehet, mint ahogy én szeretlek téged.

Édes szép, férjem uram, te vagy lásd, a mindenem.

De kapsz is ám olyan vacsorát, király sem ehet ilyet sohasem.

Hajnal óta talpon vagy, mi történt, mondd merre jártál?

János Reggel korán már imádkoztam, és dolgoztam az édesanyám házán.

Aztán elvittem az alvégre a beteg vadőrnek,

a csibehúst, mit te adtál ebédre.

Könnyek között köszönte az öreg Rezmegi.

Juliska Megáld az isten érte.

János Aztán kihoztam a kóterből a vén Zsiga cigányt,

aki megint rőzsét lopott éjjel.

Adtam neki a magunkéból néhány ölnyi fát.

Juliska Megáld az isten érte.

János A cipőmet is néki ígértem...

Juliska Mindezt azért, mert rőzsét lopott?

János Szegény ember hogy volna bűnös, megígérte többé nem lop.

Adjutáns Mester!



Magister Tessék.

Adjutáns Ez kitűnőnek mutatkozik.

Magister Azért nézzük csak még egy kicsit.

János Aztán megírtam egy levelet a Balog Fercsinek,

tudod, hívott minket Szent Istvánkor Pestre.

Megírtam, hogy túl sok ott a lárma meg a szmog.

Juliska Isten ments.

János Majd csak megleszünk mi kettecskén a tiszta ég alatt,

patak partján, kerek erdő mellett,

esténként a tűzhely előtt meg is ölellek,

Juliska Megáld az isten érte.

János Aztán, ahogy ballagok a fák közt lódobogás veri fel az erdőt,

lassú trappal közeleg az úton, hozza lova a gyönyörű grófnőt.

Adjutáns Hopp!

Magister Parancs!

Adjutáns Figyeljünk csak!

Juliska A szép grófnét, aki szerelmes beléd,

a szép grófnét, kinek senki nem elég.

János Azt írta, ha jönnék, otthagyná a férjét,

Juliska Fúj, csupa érzékiség volt,

János fúj, csupa romlottság,

Juliska sújtsa az átok,

János csalja a grófot,

János, Juliska verje az ég a cédát.

János Fúj, csupa érzékiség,

Juliska fúj, csupa romlottság,

János, Juliska néki csak rongy a hitvesi hűség,

eldobja, mint a kapcát.



János Megláttam, hát gyorsan, mint egy macska

felmásztam egy fára és elbújtam.

Keresett ám, jött, és jobbra-balra nézett,

de odaföl nem, ahol én voltam.

Sehogy nem talált rám, de lapultam is szótlan,

végül aztán felpattant a pejkóra,

s nagyot sóhajtva meg is sarkallta,

és visszavágtatott, fel a kastélyba.

Adjutáns Bravo, ez egyre jobb lesz.

Magister Kitűnő, de még egy kicsit nézzük.

Juliska Én drága hűséges uram,

János nem adnálak én oda téged, a világ legszebb grófnéjáért.

Büszkén mondom, nem láttam én asszonyt,

se fürödni, sem táncolni még.

Juliska Te drága komoly, te. Aztán, mit csináltál?

János Aztán takarékba tettem a megspórolt kis pénzem,

hogy vehessek egy gyűrűt neked szép zöld kövekkel.

Tudom jól, hogy arra vágyol hosszú ideje.

Juliska Megáld az isten érte.

Adjutáns Hát kérem ez nagyszerű.

Magister Magam is azt hiszem.

Juliska Pihenj hát egy félórácskát, hozom mindjárt a vacsorát.

János Mit főzöl én drága szép asszonykám?

Juliska Tejfeles rakott káposztát.

János O, te kedves, drága lény, a káposztád maga az élet.

De ugye nem eszünk mink sok süteményt,

mert biz a torkosság az vétek.

Mily boldog nyugalom, jó kis pipa, szép csöndes este,

dolgos nap öröme a kis rigók dala, s a rakott káposzta.

Magister Rakott káposzta?