Mima Meglátnom önt s megszeretnem egy pillanat műve volt, érzem,

gyönge a nő, jajt rebegő, sóhaj egész szívem.

Te hős, te talpig férfi, te karcsú szép ember,

ha nincs remény itt véget ér az életem.

János De hát mit akar tőlem?

Mima Hogy megszabadíts láncaimtól, hogy birtokold testem-lelkem,

hogy megmenekíts árnyaimtól, egy lehess szívemmel.

Te kékszakáll, te tigris, ölj meg, de előbb szeress,

az illatod, a pillantásod mind-mind végzetes.

János Gyönyörű hölgy, ön téved, ha játszik is csak velem,

a játékkal is elkésett, hisz van feleségem.

Mima Köszönöm, köszönöm, tudom ez mind igaz, tudom,

és azt is tudom, hogy még nem szeretsz,

de szeretni fogsz nagyon. Úgy bizony.

Szánd meg a szenvedőt, szánd a szomjazót,

a szívem tőled lázbeteg, de meggyógyít egy csók.

János Szédült vad szenvedély, játék, de szép,

egyszerre csábit és rémit, mi jön még?

Mima Szánd meg a vakmerőt, kit hív egy messzi fény,

adj kék eget, adj szárnyakat, hogy szállni tudjak én.

János Ne hagyj el tisztaság, őrizz, vigyázz,

Elgyöngít bárkit, már őrit e láz.

Magister Most mássz a fára a nő elöl, ha tudsz.

Ördögök Hej, hej, ha tudsz.

János Karja ölel, meggyulladok, jaj ez a tűz úgy éget,

Mima mért menekülsz, mért kínozol, miért rejted szíved?

Szó nem elég, szó megaláz, már csak a csókod kell.

János Hű feleség, otthoni táj vár reám, engedj el!

Mima Felejtsd el hitvesed,

János ő vár rám,

Mima felejtsd el azt a nőt,

János meg nem csalnám,



Mima csókolj,

János mért kínzol,

Mima csókolj,

János nem bírom,

Mima mért vonakodsz, mondd, csókolj,

János megfojt a forróság,

Mima csókolj,

János mért engem,

Mima csókolj,

János így nem kell,

Mima tépd le ruhámat, mindent megkapsz,

János mért nem jó más,

Mima tiszta vagy, mint az ég,

János hisz férfi van száz,

Mima nélküled elvesznék,

János mind megkapnád,

Mima csókolj,

János mért csábítsz,

Mima csókolj,

János mért szédítsz,

Mima én gyönyörűm csak csókolj,

János eltölt a bűnös vágy,

Mima csókolj,

János áhítlak,

Mima csókolj,

János szomjazlak,

Mima reszket az ajkad,

János kergess el,

Mima jöjj hát,

János mondd, hogy nem,

Mima nincs a földön asszony,

János nincs kegyelem,



Mima forróbb, izgatóbb,

János nincs senkisem,

Mima bárki várjon otthon

János csakis te létezel

Mima értem elhagyod,

János buja testeddel,

Mima nincs a földön asszony, ki téged így kíván,

János nincs senki más,

Mima, János csókolj hát én érzem, más nem kell soha már,

szikrát szór az égbolt, tombol fönn a hold,

János felgyúl

Mima, János felgyúl majd, ha ajkunk végre egybe forr,

János csupa tűz, lobogás, ragyog minden,

Mima, János nincs több földi asszony, múltad bármi volt,

a boldogság, az élet lesz egy édes csók.

Magister Szikrát szór az égbolt, tombol fönn a hold,

felgyúl majd, ha ajkuk végre egybe forr.

Az édes bűn a végzet lesz az első csók,

az édes bűn a végzet lesz az első csók.

Mima A boldogság, az élet lesz az első csók.

Magister Buja lett.

Ördögök Halleluja, impudititia, győzött hát a bujaság,

halleluja, impudititia, fülöncsipték Jánoskát.

Halleluja, halleluja, a kis nőtől begőzölt,

halleluja, halleluja, János ez a buja,

János ez a buja, Jánoska puhára főtt.

Adjutáns Őfelsége csodálata nőttön nő,

több, mint kitűnő a kis bábunő.

IMPUDITITIA, öröm a szívnek az impudititia.

Magister János bent a koptatóban, jól fogják a hengerek. Odahaza a kis Juliska belebőg a káposztába. Cosi fan tutte.