Mima Csókolj, csókolj, én gyönyörűm csak csókolj,

csókolj, csókolj, vérezzen ajkam csókold jobban.

Mima, Alfonz Szikrát szór az égbolt, tombol fönn a hold,

felgyúl majd, ha ajkunk végre egybeforr.

Nincs a földön érzés, forróbb, izgatóbb,

a bűnünk lesz s a végzetünk egy örült csók.

János Itt voltam, mindent tudok, nem tagadhatod,

sokáig vak voltam, de most már látok.

Nem azért jöttem én, hogy szeresselek, nem,

hóhérnak jöttem én e szenvedésem

Egyetlen szerelmem s szép boszorkányom te,

romlásnak, bűvöletnek végre vége.

Millió férfi közt én legnyomorultabb, miattad lesz belőlem aljas dúvad.

Isten nincs, ha irgalmas, hogy megvédjen most tőlem,

szíveddel, ha átdöftem, meghal bűnös lelkem.



Mima Büntetni jössz, ítélkezel, de bírám nem lehetsz.

János Hóhér vagyok, megöllek rongy, te átok magadra vess!

Alfonz Pardon, de úgy tűnik, ez nem rám tartozik,

János Gazember, söpredék, pusztulj innét.

Mima Alfonz, ha elhagysz, a halálba juttatsz.

Alfonz Így van ez, kiscsibém, inkább te, mint én.

János És most mi ketten drágám elvégezzük azt,

ami még hátravan e történetből.

Ne hidd, hogy Alfonz miatt öllek meg, ne hidd,

magamat bosszulom, az összes bűnöm.

Mima Csak egyszer még, csak egyszer még az ágyamban feküdnél.

János Soha!

Mima Csak egyszer még, csak egyszer még könnyes szemembe néznél.

János Nem!

Mima Csak egyszer csókolj.

János Nem, te boszorkány, nem!

Mima János, kegyelmezz!

János Nem, nem és nem!

Magister Bravo.

Mima Én egyszer betegen lázban vergődtem,

de láttam azt, hogy vágyódsz rám, hát melléd feküdtem.

Boldoggá tettelek, bárhogy kínzott a láz,

csak neked legyen jó, ez vitt. Hát kegyelmezz nekem.

János Nem!

Magister Bravo.

János Nem és nem!

Magister Bravo, bravo.

Mima Volt egyszer egy éjjel, te már aludtál,

hirtelen egy fojtó sírás tört reám.

Lemostam sáros csizmád szerelmes könnyemmel,

oly örülten szerettelek, hát kegyelmezz nekem.

János Nem.



Magister Bravo.

Mima Kegyelmezz!

János Nem és nem!

Magister Bravo.

Mima Egyszer én egy szál ibolyát, azt, mit őrzött imakönyvem,

egy borítékban névtelenül édesanyádnak elküldtem.

Nem volt, csak egy száraz virág, mégis úgy éreztem,

örül neki az édesanyád, egyszerre könnyebb lett a szívem.

János, hát megbocsátsz, megkegyelmezel?

János Igen.

Magister Malacoda, itt valami baj van. Ez igent mondott, pedig nemet

kellett volna mondania. Rubicante, karburátor?

Rubicante Rendben.

Magister Draghignazzo, légritkító?

Draghignazzo Maximumon.

Magister Időkerék vissza húsz másodperccel, lássuk mégegyszer az utolsó

jelenetet. Rewind, action!

Mima Nem volt, csak egy száraz virág, mégis úgy éreztem,

örül neki az édesanyád, egyszerre könnyebb lett a szívem.

János, hát megbocsátsz, megkegyelmezel?

János Igen.

Magister Másodszor is ugyanaz a hiba. Felség, neki azt kellett volna kiáltania, hogy nem, ehelyett igent mond és megbocsát. Mindenki maradjon a helyén.

Rubicante Mester, valami nyugtalanító van a gépben. A csapágyak felmelegedtek, az emberi könnyek felforrtak.

Magister Vészhűtőket bekapcsolni, a vezetéket víz alá. Csináljuk újra ugyanezt a jelenetet. Rewind, action!

Mima Nem volt, csak egy száraz virág, mégis úgy éreztem,

örül neki az édesanyád, egyszerre könnyebb lett a szívem.

János, hát megbocsátsz, megkegyelmezel?

János Igen.